Az Appenzell kantonból származó svájci pásztorkutya valószínűleg Tibeti molosszusok és északi kutyafajták keveredéséből alakult ki.Elsőként 1853-ban az ,,Alpok állatvilága'' c.értekezésben írták le az appenzellit,bár a fajta,mint kiváló csordaterelő és őrzőkutya,már jóval korábban ismert volt.A 19.század végén már önálló fajtaként tartották számon,és létrehozták standardját is.
Testi adottságok:Az appenzelli közepes termetű,erőteljes,majdnem néhyszögletes felépítésű,masszív kutya.Szeme kicsi,mandula formájú,barna színű.Szőre rövid,sűrű,testhez simuló,fekete vagy sötétbarna,fehér és cserszínű foltokkal.Aljszőre hosszú,sűrű és gyapjas.A kan marmagassága 50-58 cm,a szukáé 48-56 cm,mindkét nem átlagos súlya 23 kg.
Jellem és alkalmazkodóképesség:Az appenzelli igen temperamentumos és nagyon magabiztos kutya.Bátor,merész,vidám és szívós fajta,családja iránti szeretetét gyakran kimutatja.Szereti magát hasznosnak érezni,ezért családját- híres vele született védőösztönének köszönhetően - mindig kész megvédeni.Idegenekkel szemben bizalmatlan.Nevelése és kiképzése egyszerű feladat,lakásban azonban nem tanácsos tartani,mert megfelelő fejlődéshez nagy térre van szüksége.
Gondozás és testmozgás:Az appenzelli nem igényel különleges gondozást,elegendő,ha bundáját időként árfésüljük,valamint,ha kutyánkat gyakran és sokat sétáltatjuk.
