Ausztrál juhászkutya

Neve és származásáról szóló számtalan elmélet ellenére ez a fajta - úgy,ahogy azt a mai formájában ismerjük- az Egyesült Államokban alakult ki.Ősei Ausztráliában tenyésztett,valószínűleg baszk eredetű juhászkutyák voltak,bár egyesek a dalmatákkal és a collie-kkal hozzák kapcsolatba.A 19.század végén ismerték el önálló fajtának,s miután rodeókon,illetve különféle látvanyosságokon és versenyeken,valamint a filmvásznon és a televízióban is szerepeltették,hamar híressé vált.

Testi adottságok:Közepes termetű,testhossza meghaladja a magasságát,arányos testalkatú,erős,ügyes juhászkutya,magabiztos,de finom mozgású.Középhosszú,kissé durva tapintású szőrzete rendkívül változatos színekben fordulhat elő,ami sajátossá tesz minden egyedet.Lehet sima,vagy enyhén hullámos,a különféle időjárási viszonyokkal szemben ellenálló.Aljszőre dús,a nyak körüli fedőszőrzete pedig a kanoknál hosszabb,mint a szukáknál.Színe lehet rigókék,fekete vagy vörös,néha ugyanilyen színű foltokkal,illetve némi fehérrel kombinálva.Szeme mandulavágású,színe a szőrzetével harmonizál.A kan marmagassága 51-58,a szukáé 46-53 cm.

Jellem és alkalmazkodóképesség:Sokoldalú és intelligens,sőt megdöbentő értelmi képességgel rendelkezik.Nagy munkabírású és gazdájával szemben engedelmes,aki iránt rendkívül elkötelezett.A többi családtaghoz is nagyon ragaszkodik,bár kezdetben némiképp tartózkodó,ám ez a későbbiekben,az együttélés folyamán feloldódik.Ez a tartózkodás bizalmatlansággá változik,ha idegenről van szó.Nagyon könnyű nevelni,s ez segíti az alkalmazkodásban.Nem ajánlott lakásban tartani.

Gondozás és testmozgás:Sok ausztrál juhászkutya rövid farokkal születik,hosszú farkú egyedeknél,ha az állatorvos úgy ítéli,cálszerű csonkolni.Bundáját rendszeresen fésüljük át,hogy szőre szép küllemű legyen.Ha elkezdődik a nyár,érdemes naponta alaposan átkefélni,dús aljszőre miatt belülről kifelé haladva.Nagyon szeret a gazdájával futni,s mivel napi mozgásigénye nagy,nem ajánljuk kényelmes tulajdonos mellé.