Ausztrál kelpie

Ennek az ausztrál terelőkutyának az őse a rövid szőrű skót juhász,ami a 19.század végén került Skóciából Ausztráliába,bár azt is feltételezik,hogy esetleg a skót juhász és a bobtail keresztezéséből származik.Felmenői között mindenesetre megtaláljuk a dingót és néhány egyéb háziasított kutyafajtát is.A kelpie a falusi környezetet teljesen magáénak érzi,s pásztorkodási feladatai tökélétesen végzi.A 20.század második felétől kezdett ismertté válni,s indult el tenyésztése az Egyesült Államokban és Nagy-Britaniában.

Testi adottságok:A kelpie körvonala emlékeztet a rókáéra:feje és teste arányos,arcorri része szépen formált,az orrtükör színe harmonizál a bundáéval,szeme mandula alakú,homloka kevéssé domború.Szőrzete dús és vízhatlan,körülbelül 2,5 cm,ami mellkasán,hasán és végtagjai hátsó részén hosszabb.Lehet csupán egyszínű:fekete,vörös,sötét gesztenyebarna,sárgásvörös és világosszürke,vagy pedig kétszínű.A kanok marmagassága 46-51 cm,a szukák 3 cm-rel alacsonyabbak.Ruganyossága és remek izomzata nagyon szívóssá teszi,energiái látszólag kifogyhatatlanok,órákig képes állandó mozgásban lenni.

Jellem és alkalmazkodóképesség:Rendkívül intelligens,fogékony,nagy munkabírású,és hűséges.Gazdájával szemben-akihez nagyon ragaszkodik -mindig engedelmes.Büszke arra,hogy a rábízott feladatok kiválóan elvégzi.Minden ízben vidéki kutya,ez az a környezet,ahol a legjobban érzi magát.

Gondozás és testmozgás:Nem igényel különösebb ápolást,viszont nagyon sok szabad térre van szőksége,hogy mozgásigényét kielégítse.