Finn kopó

A finn nyomkövető tenyésztése a 18.században kezdődött svájci,skandináv,német és angol houndok kersztezésével.Mivel már sok hasonló tulajdonságú kutya létezett,gondsod tenyésztés és szelekció útján megújították a vérvonalat.Standardját 1932-ben állították fel.

Testi adottaságok:Szép,háromszínű kutya,fekete alapon sötét rőt és fehér színű foltokkal.Szőre közepesen hosszú,sűrű,kemény,durva tapintású.Masszív,robusztus,teherbíró alkat,átlagos marmagassága 58 cm,a szukák 3 cm-rel alacsonyabbak.Arányos fején az orr hosszúkás,orrnyerge egyenes,orrtükre fekete,tág orrlyukakkal.Szemei sötétek,tekintete szelíd,figyelmes.Fülei hosszúak,befelé csavarodnak.Egyik megkülömböztető jegye könnyed,légies járása.

Jellem és alkalmazkodóképesség:Sosem viselkedik agresszívan,engedelmes,barátságos állat.A barátság a vele egy fedél alatt élőkkel igazi szeretetté változik,különösen,ha gyerekekről van szó.Nyugodt,éber,nagyon intelligens,ami megkönnyíti nevelését és gyors alkalmazkodását bármilyen közeghez.

Gondozás és mozgás:Mint minden hideg éghajlatról származó kutya,a finn kopó is nehezen tűri a melegebb vidékeket.A meleg megterheli szervezetét,mert sok energiájába kerül az alkalmazkodás,emellett külsejére is hatással van,mivel szőre megritkul.Finnországban csak a nyári hónapokban vadászik,a telet a házban behúzódva tölti.Ettől az egy körülménytől eltekintve,nincs szüksége különösebb odafigyelésre.Nagyon egészséges állat,ésszerű táplálás és gyakori testmozgás mellett formában tartható.