Hosszú szőrű pireneusi juhászkutya

A fajta eredetéről számos elmélet született.Némelyik szerint több mint 2000 évvel ezelőtt a francia Pireneusok lábánál bukkant fel,őseik a római hadsereget kísérő kutyák lehettek.Mások azt állítják,hogy a Brie-i juhászkutyával történt keresztezések eredménye,a legtöbbet hallott vélemény szerint pedig ez egy nagyon régi őshonos fajta,bár csak a 20.század elején dolgozták ki az első standardot.Gyakran alkalmazzák együtt a pireneusi hegyikutyával:miközben a juhászkutya őrzi és egybetartja a nyájat,a hegyikutya gondoskodik a vadállatok távol tartásáról.

Testi adottságok:Közepes termetű eb,marmagassága nem haladja meg az 50 cm-t.Fején dús szőrzet található,füle széles és rövid,a medvebocsokéra emlékeztet.Szeme sötétbarna,szemhéjvonala szintén sötét.Hosszú szőre sima vagy enyhén hullámos,testén közepesen szálkás,arcán a szemet részben eltakaró szőrszálak lehetnek finomabb tapintásúak.Színe lehet fekete,esetleg fehér foltokkal,világos mogyorószín,sötétarany,szürke külömböző árnyalatokban,illetve kék-fekete harlekin mintázatú.Rendkívül szívós,kissé izgága típus.

Jellem és alkalmazkodóképesség:Vakmerősége,makacssága s nyugtalan természete nevelése közben szigort és határozottságot tesz szükségessé.Ha megfelelően neveljük,engedelmesen teljesíti a parancsokat,s alkalmazkodni képes,jó társasági kutya válhat belőle.A családhoz hűséges,idegenekkel pedig bizalmatlan.Kedvenc járásmódja az ügetés:ilyenkor fejét peckesen tartja,magabiztosan és könnyedén mozog.

Gondozás és testmozgás:Bundáját elegendő hetente egyszer átfésülni,hogy ne alakuljanak ki csomók a szőrzeten.A testmozgást azonban nem szabad elhanyagolni:ha lakásban tartjuk,naponta legalább egy órát szánjunk rá,különben könnyen agresszívvé válhat.