Lengyel kopó

Szülőföldjén,Lengyelországon kívül gyakorlatilag ismertelen fajta.A Szent Hubert kutyára emlékeztet,amelynek valószínűleg leszármazottja,amellett,hogy német és osztrák nyomkövetők vére is keveredik benne.A második világháború után néhány vadász talált rá az utolsó elveszett példányokra és látott neki a tenyésztésének azzal a céllal,hogy hivatalosan is elismerést 1966-ban kapták meg,amikor is megszületett a fajta hivatalos standardja.

Testi adottságok:A kan marmagassága 56-65 cm,a szukáé 55-60 cm,súlyuk megközelítőleg 25 kg.A lengyel kopó közepes méretű kutya,masszív,robusztus alkat.Feje erőteljes,igen ráncos,stopja kifejezett,arcorri része hosszúkás,vége csapott,orrtükre nagy és fekete.Szeme mandulavágású,sötétbarna,tekintete kedves,szelíd.Fülei alacsonyan tűzöttek,végükön lekerekítettek,hosszan,a fejhez tapadva lógnak.Közepes hosszúságú szőre dús,bőséges,a sötétszürke és a tüzvörös külömböző árnyalataiban,fehér rajzolatokkal.A lengyel kopó megjelenése összességében nem annyira gyorsaságáról,mint inkább szívósságáról árulkodik.

Jellem és alkalmazkodóképesség:Született nyomkövető vadász és ezen felül kitűnő társ,aki szívesen alkalmazkodik az otthon melegéhez.A környezetében élőkkel nagyon barátságos,a gyerekekkel kifejezetten kedves.Szófogadó,tanulékony kutya.

Gondozás és mozgás:Szőre a rendszeres fésülésen kívül nem igényel különösebb gondozást.A hosszú sétákról ne feledkezzünk meg,hagyjuk szabadon futkározni.Terepi viszonyok között legyünk különösen óvatosak,nehogy például egy erdei kirándulás közben kutyánk elkóborolhasson.