Lengyel kopó

Szülőföldjén,Lengyelországon kívül gyakorlatilag ismeretlen fajta.A Szent Hubert kutyára emlékeztet,amelynek valószínűleg leszármazottja,amellett,hogy német és osztrák nyomkövető vére is keveredik benne.A második világháború után néhány vadász talált rá az utolsó elveszett példányokra és látott neki a tenyésztésnek azzal a céllal,hogy hivatalosan is elismert fajtát nevelje ki.Ezt az elismerést 1966-ban kapták meg,amikor is megszületett a fajta hivatalos standardja.

Testi adottságok:A kan marmagassága 56-65 cm,a szukáé 55-60 cm,súlyuk megközelítőleg 25 kg.A lengyel kopó közepes méretű kutya,masszív,robusztus alkat.Feje erőteljes,igen ráncos,stopja kifejezett,arcorri része hosszúkás,vége csapott,orrtükre nagy és fekte.Szeme mandulavágású,sötétbarna,tekintete kedves,szelíd.Fülei alacsonyan tűzöttek,végükön lekerekített,hosszan,a fejhez tapadva lógnak.Közepes hosszúságú szőre dús,bőséges,a sötétszürke és a tűzvörös külömbő árnyalataiban,fehér rajzolatokkal.A lengyel kopó megjelenése összeségében nem annyira gyorsaságól,mint inkább szívóságéról árulkodik.

Jellem és alkalmazkodóképesség:Született nyomkövető vadász és ezen felül kitűnő társ,aki szívesen alkalmazkodik az otthon melegéhez.A környezetében élőkkel nagyon barátságos,a gyerekekkel kifejezetten kedves.Szófogadó,tanulékony kutya.

Gonozás és mozgás:Szőre a rendszeres fésülésen kívül nem igényel különösebb gondozást.A hosszú sétákról ne feledkezzünk meg,hagyjuk szabadon futkározni.Terepi viszonyok között legyünk különösen óvatosak,nehogy például egy erdei kirándulás közben elkóborolhasson.