Magyar vizsla

A magyar vizsla eredete ezer évvel ezelőttre vezethető vissza.Ebből az időből,a 10.század tájékáról származik egy kőbe vésett jelenet,amelyen egy vadász látható egy sólyom és egy vizsla társaságában.Egyértelmű utalásokat találhatunk a fajta létezésére egy sólymászatról szóló,14.századi feljegyzésben is.A két világháború során szinte teljesen kipusztult,létezését gyakorlatilag azoknak az elszánt tenyésztőknek köszönheti,akik a néhány megmaradt példány szigorú,szelektív tenyésztésével feltámasztották a fajtát.

Testi adottságok:Robusztus,középméretű,erős,szívós kutya.Mandulavágású szeme bájos és egyben nagyon értelmes tekintetet kölcsönöz neki.Szeme színe megegyezik a szőrzet színével.A szuka 52-57 cm,a kan valamivel nagyobb,56-61 cm magas,mindkét esetben elfogadott nagyjából 4 cm-es eltérés.A szőrzet minősége alapján két csoportot külömböztetünk meg:a keményebb,drótszerűbb,dús,fénytelen szőrrel rendelkező vizslát,és a selymesebb,ugyanolyan rövid,sűrű,de fénylő szőrű vizslát.A szőrzet színe mindkét esetben rozsdabarna,arany vagy homokszín valamely tónusa.

Jellem és alkalmazkodóképesség:A vizsla rosszul viseli a szigorú kiképzést,lényegesen könyebb és eredményesebb a nevelése,ha szeretettel,kedvességgel közeledünk hozzá,és megfelelően motiváljuk.Amellett,hogy kimagaslóan jól állja a vadat,a ház körül is kitűnő társnak bizonyul.Kedveli a családi életet,igényli gatdája közelségét.A vizsla kitűnő memóriával rendelkező,intelligens állat,jólelkű,barátságos,hűséges kutya.

Gondozás és mozgás:A szőrzet ápolása attól függ,hogy a kutya drótszőrű vagy selymes szőrű fajta.A drótszőrű fésüléséhez durvább sörtéű kefét használjunk.Gyakori,de nem túl megerőltető mozgásra van szüksége.