Mudi

Ez a pásztorkutyafajta a 19.században alakult ki Magyarországon magyar pásztorkutyák és felálló fülű német terelőkutyák spontán keresztezéséből.Manapság azonban még kevéssé ismert származási helyén kívül.Újabban Skandináviában,elsősorban Finnországban kezd divatossá válni ez az érdekes fajta.

Testi adottságok:Közepes termetű eb,marmagassága 35-47 cm,maximális súlya 13 kg.Szőrzete hullámos [kivéve a fején és a lábai hátsó részén],dús és csillogó,6 cm hosszú,a végtagok hátsó részén pedig még hosszabb.Színe lehet fekete,fehér,még hosszabb.Színe lehet fekete,fehér,szürkés,gesztenyebarna vagy hamvas,kicsi és szétszórtan elhelyezkedő csíkokkal vagy foltokkal.Apró léptei mókássá és egyedivé teszik mozgását.

Jellem és alkalmazkodóképesség:Bátor,sőt merész,amit be is bizonyít,amikor olyan,nála jóval nagyobb testű vadálatokkal száll szembe,mint például a vaddiszó.Annak ellenére,hogy nem nagy testű pásztorkutya,határozott viselkedése miatt használják marhacsorda őrzésére is.Társasági kutyaként szelíd és ragaszkodó.Beilleszkedése attól függ,hogyan nevelték.Lassacskán kiérdemli a társasági kutya besorolását,de nagyon hasznos házőrzőként is,minthogy mindig éberen figyel,s gazdája szavát lesi.

Gondozás és testmozgás:Ennél a fajtánál célszerű kimérni az ételadagot,s naponta kétszer megetetni.Másik fontos dolog,amire figyelnünk kell,hogy bundáját gyakran keféljük át,különös tekintettel azokra a részekre,ahol a szőr hosszabb,hogy elkerüljük a csomósodást.Igényli a sok mozgást a szabadban.