Norvég kopó

A finn kopó norvég megfelelője.Sok szempontból hasonlítanak egymásra,eredetük közös,s hazáján kívül egyik sem ismert.A norvég kopó erős,robusztus alkatú kutya,bármilyen éghajlathoz és terephez képes alkalmazkodni.Rendkívül jó vadász,akár egy álló napig képes megállás nélkül követni a zsákmányt.Azt mondhatnánk,inkább maratoni futó mint sprinter.

Testi adottságok:A kan marmagassága ideális esetben 53 cm,a szukáé 50 cm,3 cm-es eltérés elfogadott.Ennek a közepes testméretű kutyának az izomzata és csontozata jó felépítésű,teste,megjelenése mégis elegáns és arányos,cseppet sem tűnik lomhának.Koponyája domború,stopja kifejezett,nem horpadt,arcorra szögletes,orrnyerge széles,orrtükre fekete.Nagy,kerek,sötét szemei adják e szép és közkedvelt kutyának a kifejező tekintetét.Fülei középmagasan tűzöttek,szélesek,elkeskenyednek,mérsékelten hosszúak,lelógók,nem kunkorodnak.Szőre erős,sűrű,szépen fénylik,nem túl rövid,egyszínű fekete vagy a kék különféle árnyalatai sárgásbarna vagy fehér foltokkal.A szőrzeten megengedettek a nagy foltok,de sosem boríthatnak a testfelület felénél nagyobb részt,ez ugyanis a hivatalos szövetségek állásfoglalása szerint erősen megkérdőjelezi a fajta tisztaságát.

Jellem és alkalmazkodóképesség:A norvég kopó kiváló társ,környezetéhez kedves,a gyerekekkel nagyon toleráns,ha egyszer megismerte és megszokta őket.Jól tartható más kutyákkal együtt,általában véve nagyon nyugodt állat,ritkán mérges.Ha eltökélten neveljük,gyorsan tanul.

Gondozás és mozgás:Ugyanazok a tacskók adhatók,mint a finn kopó esetében,hozzátéve azt,hogy ügyelnünk kell fülei tisztaságára,hogy elkerüljük a fertőzésvezsélyt.Terepi viszonyok között legyünk különösen óvatosak,nehogy kirándulás közben kutyánk elkóborolhasson.