Weimari vizsla

Az elmúlt száz évben és napjainkban is ezt a fajtát tekintik a német vadálló kutyák csoportján belül a legrégebb óta,szigorú kritériumok alapján tenyésztett fajtának.A 19.század elején tapasztalt vadőrök és vadászok a Weimari Hercegség területén tenyésztették,az eredeti fajtát vezető kutyákkal keresztezve,míg végül 1890-ben sikerült módosítaniuk tulajdonságain.Ekkor kezdődött meg a fajta módszeres tenyésztése,amelynek köszönhetően megtisztították a vérvonalat,és elszigetelten ugyan,de megjelent egy hosszú szőrű variáns is.

Testi adottságok:Közepes vagy nagy termetű,izmos testű kutya.A kanok marmagassága 59-70 cm,a szukáé 57-65 cm,súlyuk 30-40,illetve 25-35 kg.Feje arányosan viszonyul testermetéhez,stopja enyhe,arcorri része hosszú,erős,orrtükre májvörös.Kerek szeme borostyánszínű,a kölyökkutyák esetében mág világoskék.Széles,hosszú füle végén lekerekített.A rövid szőrű változat szőrzete tömör,nagyon sűrű,érdes hatást keltő,mágis sima.A hosszú szőrű variáns bundája selymesebb.Mindkét változat szőrszíne lehet a szürke bármilyen árnyalata az ezűstöstől az egérszürkéig.Az apró fehér foltok megengedettek.

Jellem és alkalmazkodóképesség:Szenvedélyes és kitartó a munkában,társként pedig barátságos és toleráns.A megfelelő eredmény eléréséhez kitartó,kemény nevelésre van szükség.Vidám és itelligens,bár időként makacs.Családjával csak akkor boldog,ha érzi a teljes elfogadást.Annak ellenére,hogy nagy kedvességről ad tanúbizonyságot,természete túl heves ahhoz,hogy biztonságban tudhassuk mellette gyermekeinket,mert játék közben előfordulhat,hogy fellöki őket.Bármilyen éghajlaton meg tud szokni,de lakásban nem képes élni.Nagyon igényli a szabad levegőt,ahol levezetheti felesleges energiáit.

Gondozás és mozgás:Ahogy említettük,sok testmozgást igényel,de gyakorlatilag ez az egyetlen dolog,amire gazdájának ügyelnie kell,hiszen semmilyen más különleges gondozásra nincs szüksége.