A spanyol masztiff eredete bizonytalan,valószínűleg azoktól a hatalmas testű ősi spanyol kutyáktól származik,amelyek már 4000 évvel ezelőtt is az állatállományt védték.A fajta az idők folyamán sokat  fejlődött,s feladatát,ami a transzhumáló (legelőváltó) merinói juhnyájak őrzése és ragadozóktól való megvédése volt,egyre tökéletesebben látta el.Nagyobb számban fordul elő Extremadurában és Kasztília-La Manchában(spanyol autonóm közösségek- a ford.),ahol a mai napig a gazdaságok és istállók őrzője.A spanyol  polgárháború alatt a kipusztulás veszélye fenyegette,valamivel később azonban,a fajtajelleg megőrzését célzó szigorú szelekciónak köszönhetően,a fajtát sikerült feléleszteni és napjainkban származási helyén már szép számban megtalálható.

Testi adottságok:A spanyol masztiff nagy testű,robusztus,vaskos,rusztikus megjelenésű kutya.Magassága  legkevesebb 77 cm,súlya 55 kg,izmos és kissé zömök testfelépítésű eb.Ez a fajta hasonlít leginkább a pireneusi masztiffra.Szőre sűrű,sima,közepes hosszúságú,lehet egyszínű vagy csíkozott,rőt,vöröses,szürke stb.Feje erőteljes,nagyméretű,füle közepes nagyságú,háromszögletű,az arc mellett lelóg.Szeme apró,mandulavágású.

Jellem és alkalmazkodóképesség:A spanyol masztiff szelíd,nemes lelkű,kedves és nyugodt kutya,amely a házat és a családot kitartóan őrzi,idegenekkel szemben határozottan,kissé agresszíven viselkedik.Tisztában van hatalmas testi erejével,de nem él vele vissza.Szeret családja közvetlen környezetében lenni,sétálni és játszani.Nevelése egyszerű,mert a parancsszavakat gyorsan megérti,és engedelmesen teljesíti.

Gondozás és testmozgás:A spanyol masztiff napközben sokat alszik,fekhelye száraz és védett helyen legyen,mert ízületi és bőrbetegségekre hajlamos.Egészsége megőrzéséhez figyeljünk oda kutyánk étrendjére és arra,hogy eleget mozogjon.A fajta nemes,jelleme legendás.Szereti a gyerekeket maga körül tudni,még sosem fordult elő,hogy gyerekre támadott volna,ellenkezőleg:mentett már meg gyereket az élete árán.

Ez a spanyol fajta nem azonos a francia pireneusi hegyikutyával vagy más spanyol masztiff fajtákkal.A pireneusi masztiffot,vagy más néven leóni vagy navarrai masztiffot,évszázadok óta tenyésztik a Pireneusok lejtőin,Navarra és Aragónia tartományokban.A kutyák a pásztorok nélkülözhetetlen segítőjeként terelik és őrzik a nyájat,amelyet rendkívüli bátorsággal védenek a farkasoktól.

Testi adottságok:A pireneusi masztiff robusztus testű,magas,hatalmas termetű kutya.Feje nagy,arcorri része hosszúkás,orrtükre fekete,füle lelóg,vége hegyes,szeme kicsi,sötét színű,tekintete intelligens.Legkisebb súlya 55 kg,a kan átlagos marmagassága 77 cm,a szuka 5 cm-rel kisebb.Szőre durva tapintású,közepesen hosszú,alapszíne általában fehér világosbarna színű foltokkal és maszkkal.

Jellem és alkalmazkodóképesség:A pireneusi masztiff nem ismeri a félelmet,és idegenekkel szemben akár agresszíven is viselkedhet,ha úgy érzi,hogy szerettei védelemre szorulnak.Családja mellett a véksőkig kitart.Szelíd,nemes és kedves természetű eb,néha azonban önfejű,ezért nevelését már kölyökkorában el kell kezdeni.Kiképzését engedelemesen tűri,s ez megkönnyíti alkalmazkodását bármilyen környezethez,lakásban azonban ne tartsuk.

Gondozás és testmozgás:A lógó fülű fajtáknál gyakoriak a füllfertüzések,ezért a fül ápolására fokozottan ügyeljünk.Lábizomzatának megerősödéséhez kölyökkorától kezdve tápláljuk vitaminokban gazdag étellel.Megfelelő étrendell és sok mozgással elkerülhetjük kutyánk elhízását.Bundáját naponta keféljük át,a vedlési időszakban alaposabban.

A fajta származási helyét illetően,mint sok más esetben is,külömböző elméletek láttak napiválog,a legvalószínűbb azonban,hogy a kutya a névadó Leonberg városából,a német Württemberg tartományból származik.Korát illetően is eltérő vélemények alakultak ki,mivel annak ellenére,hogy már 1770-ben is említik,a fajtát csak 1949-ben ismerték el hivatalosan.A leonbergit a bernáthegyi,az újfundlandi és a pireneusi hegyikutya keresztezéséből alakították ki.Olyan híres személyiségek tartották kedvencként,mint Marie Antoinette,Richard Wagner,Sissi császárné és Otto von Bismarck.

Testi adottságok:A leonbergi nagy testű,erős és izmos kutya.Feje szép,keskeny,mérete elegáns megjelenésű testével arányos.Orrtükre fekete,szeme sötét színű,füle lekerekített,lelóg.A kan marmagassága 76-80 cm,a szuka arányosan kisebb,mindkét nem esetében a legnagyobb súly 80 kg.A szőr hosszú,sima vagy enyhén hullámos,amely a nyakon és a test felső részén sörényt formál.Tapintása nem puha,de nem is durva.Színe lehet,aranyszínű,vöröses,ezüstszürke vagy vörösesbarna.

Jellem és alkalamazkodóképesség:Kedves és hűséges természetű őrző-védő kutya.Kitűnő társ,szeret gazdájával sétálni,és a gyerekekkel is türelmesen játszik.Nevelését és beilleszkedését megkönnyíti bátor,engedelmes természete és jó memóriája.A leonberginek nagy térre van szüksége,nem tanácsos lakásban tartani.

Gondozás és testmozgás:A kutya bundáját finom mozgulatokkal gyakran át kell fésülni.A csontbetegségek elkerülésére érdekében sokat kell mozogni.

Ezt a kanadai munka- és őrzőkutyát névadója,Edwin Landseer 19.századi festő tenyésztette ki az újfundlandiból.A 20.század elején a fajta majdnem kipusztult,azonban német tenyésztők -pireneusi hegyi kutyákkal és bernáthegyikkel történő keresztezések révén- felélesztették.

Testi adottságok:A landseer szép megjelenésű,erős,az újfundlandinál kissé magasabb kutya.Marmagassága 78-80 cm,átlagos súlya 68 kg.Szőre hosszú,selymes tapintású,fényes,fehér alapon fekete foltos.A szőr a farokrészen hosszabb,bozontos.Feje széles,pofája fekete színű,füle közepes nagyságú,háromszögletű,szeme mandulavágású,színe a mogyoróbarnától a sötétbarnáig változhat.A landseer tökéletesen arányos feje,teste és végtagjai harmonikusak egységet alkotnak.

Jellem és alkalmazkodóképesség:A landseer kedves,családbarát és különösen gyerekszerető kutya,aki bátran védelmezi szeretteit.Intelligens,élénk és vidám természetű.Intelligens,élénk és vidám természetű.Idegenekkel szemben bizalmatlan,ha ingerlik kissé harciassá válhat.Nevelését,ami nem túl nehéz feladat,kölyökkorától el kell kezdeni,mert ez nagyban megkönnyíti beilleszkedését.Lakásban nem tanácsos tartani,mert nagy térre van szüksége ahhoz,hogy formában maradjon és a szokásos séták ehhez nem elegendőek.

Gondozás és testmozgás:A landseer bundájának ápolása nem tér el a többi hosszú szőrű kutya gondozásától.Nagy mérete miatt,valamint a hízás elkerülése érdekében a kutyának sokat és gyakran kell mozognia.A mozgást kiegyensúlyozott étrenddel egészítsük ki,ami napi kétszeri bőséges étkezésből álljon.

A hovawart svájci pásztorkutyától,magyar juhászkutyáktól és pireneusi hegyikutyáktól származó német fajta,amely azonban származási országon kívül kevésbé ismert.Az 1230-ból fennmaradt források arra utalnak,hogy a hovawart külseje semmit sem változott a kezdetek óta,ami jól bizonyítja a fajta tisztaságát.A hovawartot sokáig teljesen kihaltnak hitték,mígnem 1922-ben,néhány német tenyésztő a még fennmaradt példányok szelektív tenyésztésével helyreállította a vérvonal tisztaságát.Kezdetben vidéki tanyák őrzésére használták,ezért ez a fajta kevéssé vagy egyáltalán nem tudott elterjedni.

Testi adottságok:A hovawart mérsékelten nagyméretű,erős kutya,marmagassága 60-70 cm,súlya 35-40 kg.Szőre hosszú,sűrű és enyhén hullámos.Színe lehet fekete,vörös és fekete,vagy sárgásbarna.Szeme ovális,az orrtükre színe a test színével harmonizál.Feje masszív,erőteljes,füle magasan tűzött,háromszögletű,hosszú farkát dús szőrzet borítja.Erős hangja és kifinomult hallása miatt kiváló elétmentő kutya válik belőle.

Jellem és alkalmazkodóképesség:Kedves,szelíd természetű kutya,sosem agresszív,gazdája parancsait engedelmesen teljesíti.Ragaszkodó,remek társ,a körülötte elő emberekhez kedves,a gyerekekhez türelmes.Vidám,játékos,bátor és dologs kutya.Kíváncsi és tanulékony természete nagyon megkönnyíti nevelését.Jól alkalmazkodik bármilyen környezethez,de jobban szeret vidéken,vagy legalábbis kertes házban élni.Családja közelségét igényli.

Gondozás éstestmozgás:A hosszú szőrű fajták szokásos ápolásán túl a hovawart nem igényel különleges gondozást,de a napi testmozgás elengedhetetlen izmai formában tartásához.

A német dogot a 16.század óta ismerik Európában.Az angolszász országokban a fajtát a gondos dániai tenyésztésnek köszönhetően Nagy Dánnak nevezik,de a német dog elnevezés hasonlóan ismert,mivel Némrtországban alakították ki a Dogge néven ismert,nagyméretű és erőteljes fajtához tartozó külömböző típusok egységes osztályzását.A dog kiemelkedő szerepet töltött be a közép-európai nemesség életében.Otto von Bismarck a dogot -képességeinek elismerésére jeléül- ,,birodalmi kutyának" nevezte.

Testi adottságok:A német dog a szépség és az elegancia megerősítője.Magas testalkatú,erős,arányos felépítésű,ami a kutyának különleges megjelenést kölcsönöz.Marmagassága nagy,a kan legalább 80 cm magas,a szuka 72 cm,törzse robusztus,hasa felhúzott.Feje keskeny,a test méretével arányos,szeme sötét színű,kerek,tekintete élénk.Orra nagy,fekete színű,füle szintén nagy,felálló,hegyesre (háromszögletűre) csonkoloják.Szőre nagyon rövid,fényes,sűrű,testhez simuló.A szőrzet színe szerint ötféle változatot külömböztetünk meg:a harlekin (fehér-fekete foltos),a csíkos (alapszín a világos aranysárgától az élénk sárgásbarnáig,a bordaívek felé haladó fekete csíkokkal),a vörös,a fekete és a kék.

Jellem és alkalamazkodóképesség:A német dog megjelenése miatt agresszívnak tűnhet,viselkedése azonban pont az ellenkezőjét bizonyítja,hiszen engedelmes,jó természetű és hűséges eb.A családi környezethez jól alkalmazkodik,a gyerekekkel különösen figyelmes.Mivel igen erős fajta,ügyeljünk arra,hogy erejét ne a gyerekekkel való játék közben bizonyítsa,akiket könnyen a földre teperhet.Jól megfér más állatokkal,ha azok nem jelentenek veszélyt gazdájára,mert ez előhozza őrző-védő ösztönét.

Gondozás és testmozgás:A német dog fekhelye puha legyen,mert így elkerülhető,hogy az ízületeken,valamint a szegycsonton bőrkeményedés alakuljon ki.Tanácsos továbbá,hogy a kutya szélvédett helyen aludjon,mert erős légmozgást rosszul tűri.A dog nagy ételmennyiséget képes elfogyasztani,ezért a nem kívánatos túlsúly kialakulását naponta futattással megelőzhetjük.Ügyeljünk arra,hogy kutyánk ne okozhasson riadalmat a járókelők körében.

A brazil masztiff ősei,a dogok és a masztiffok,a hódítók révén kerültek az amerikai kontinensre.A kutyát kitűnő szaglása miatt kezdetben az ültetvényeken használták a szökött rabszolgák üldözésére és elfogadására.Napjainkban ez a munkakutya tökéletesen lát el vadász és pásztor feladatokat.Brazília határain kívül,a szomszédos országokat,legfőképpen Argentínát kivéve,ez a fajta kevésbé ismert.

Testi adottságok:A brazil masztiff hatalmas,erős testű, gyors mozgású,harmonikus testfelépítésű,robusztus nyakú kutya.A kan marmagassága 65-75 cm,súlya legkevesebb 50 kg,a szuka méretei kisebbek.Szőre rövid,sűrű,testhez simuló,valamennyi egyszínű árnylat,illetve a tigriscsíkos homogén alapszínnel megengedett.Feje kerek,testével arányos méretű.Arcorri része széles,orrtükre fekete,nagy,húsos füle fordított ,,V" alakban lelóg.A szem közepes méretű,alakja ovális,színe a szőrzetével összhangban a barnától a sárgáig sokféle lehet.

Jellem és alkalmazkodóképesség:A brazil masztiff bátor,határozott fajta,gazdájához nagyon ragaszkodik,gyerekekkel türelmesen bánik.A család tagjaihoz a végsőkig hűséges,ha veszályt érez,erős őrző-védő ösztönének köszönhetően védelmezi őket.Kiegyensúlyozottan és magabiztosan viselkedik.Új környezethez jól alkalmazkodik,de városban és zárt térben nem szeret élni.Habár az enyhe éghajlatot jobban kedveli,más éghajlati viszonyokhoz is hozzá tud szokni.Más kutyákkal való eggyüélésre már kölyökkorától nevelnünk kell.

Gondozás és testmozgás:Jó közérzetének megtartásához bundáját néha keféljük át,sokat sétáltassuk meg a szabad levegőn és tápanyagokban gazdag ételekkel etessük.

Ez a változatlan formában fennmaradt fajta Tibetben alakult ki több mint 2000 évvel ezelőtt.Az asszírok harci kutyaként,valamint a csaták után a foglyok őrzésére használták.Az ókori Babilónia,Egyiptom és Görögország területén talált domborművek tanúsága szerint a fajta az ázsiai,illetve a későbbi római hódító hadjáratokat követően számos területeken meghonosodott.így,a rómaiaknak köszönhetően elterjedt a Földközi-tenger partvidékén is.Mindezek egyéertelműen igazolják,hogy ez az ősi fajta volt a ma ismert molosszusok őse.

Testi adottságok:A tibeti masztiff erőteljes megjelenésű,nehéz kutya,marmagassága 66-70 cm,súlya elérheti a 80 kg-ot,habár ez a súly már a külömböző szövetségek által megengedett legmagasabb érték.Szőre hosszú,dús és sűrű,a nyakon és a vállon a hosszabb szőrzet sörényt formáz.Lehet egyszínű fekete,kékesfekete,sárgásbarna,fekete-vörös,szürke vagy vörös külömböző árnyalatokban,valamint az aranyszín változatai.Aljszőre sűrű,puha és gyapjas.Feje nagy,széles és erős,arcorri része fekete.Füle közepesen nagy,háromszögletű,lelóg,szeme szintén közepes méretű,kávébarna színű.

Jellem és alkalmazkodóképesség:A tibeti masztiff védelmezi szeretett gazdáját.Szelíd,tartózkodó,engedelmes,a gyerekekhez nagyon türelmes,de idegenekkel szemben bizalmatlan.Ez a fajta elsősorban őrző- és pásztorkutya,de kitűnő társ is válhat belőle.A családi környezethez jól alkalmazkodik,feltéve,ha szabadban élhet.

Gondozás és testmozgás:Bundája jól ellenáll az időjárás viszontagságainak,aljszőre az évszakokkal változik.Rendszeres ápolással szőrzete sima és csomómentes marad.A tibeti masztiff naponta igényli az intenzív mozgást,ezért nem tanácsos városban tartani.

A mallorcai dog származási helyén ca de bou (azaz ,,bikakutya'') néven ismert,amely arra utal,hogy kezdetben az igen népszerű bikaviadalokon harci kutyaként használták.A fajta az I. Jakab király hódító hadjárata során az Ibériai-félszigetről a Baleár-szigetekre vitt dogok és az angol molosszusok keresztezésével született meg.A mallorcai dogot napjainkban őrző-védő feladatok ellátására használják.

Testi adottságok:Erős,atletikus,robusztus,hatalmas kutya,marmagassága 66-73 cm.Feje masszív,szeme kifejező,ovális,sötét színű,tekintete különösen átható.Füle széles,magasan tűzött,hátrahajló,ennek köszönhetően a fülkagyló látható.Szőre rövid és fényes,színe általában a sárgásbarna külömböző árnyalatai,de lehet fekete és csíkos is.

Jellem és alkalmazkodóképesség:Idegenekkel szemben bizalmatlan és igen bátor,ezért kitűnő házőrző.Jóllehet ,,egyemberes'' fajta,aki gazdájához végtelenül hűséges és ragaszkodó,de a család többi tagjával is kedves és engedelmes.Előfordulhat,hogy kissé félénken viselkedik,ami meglepő lehet egy ilyen hatalamas testű állat esetében.Kutyánkat kitartóan és szeretettel neveljük.A városi élethez rosszul alkalmazkodik.

Gondozás és testmozgás:A mallorcai dog sem bundáját,sem pedig etetését illetően nem igényel különleges gondozást,a szükséges testmozgásra azonban naponta szakítsunk időt.

A bordeux-i dog ősei valószínűleg már a keltákat is szolgálták,ők a kutyát őrzésére használták.A középkorban e dogfajtának már két változata ismeretes:a mészároskutya és az úgynevezett török kutya.Mindkét fajtát viadorebként tartották,feladatuk abban állt,hogy más kutyákkal és nagyobb testű állatokkal harcoljanak.Jelenlegi nevével a fajta az 1863-as párizsi kutyakiállításon szerepelt első alkalommal.A két világháborút követően a bordeux-i dog szinte teljesen eltűnt,de néhány megmentett példányból a franciaországi Bordeux környékén sikerült a fajtát feléleszteni,s ezt követően a 60-as években tenyésztése ismét fellendült.

Testi adottságok:A bordeux-i dog atletikus,izmos testfelépítésű és hatalmas termetű kutya.A kan marmagassága 62-68 cm,súlya mintegy 50 kg,a szuka marmagassága nem haladja meg a 66 cm-t,átlagos súlya 45 kg.A molosszusokra (a molosszus görög eredetű szó,jelentése a moloszi kutya,amely a Moloszi királyságból származott,a mai Görögország északkeleti és Albánia déli részéről- a ford.)jellemző nagyméretű fejjel rendelkezik,orrtükre széles és sötét színű,füle viszonylag kicsi,vége lekerekített,a testszőrzetnél egy árnyalattal sötétebb színű.Ovális szeme sötétbarna vagy mogyorószínű,tekintete átható.Szőre rövid,puha tapintású.Színe lehet a mahagóni vagy a sárgásbarna külömböző árnyalatai.

Jellem és alkalamzkodóképesség:A bordeux-i dog jó őrzőkutya,családjához hűséges és ragaszkodó.Bátor fajta,de nem agresszív,kissé domináns eb,különösen a kan.Nyugodt,határozott és megfontolt.

Gondozás és testmozgás:Ahogy az összes nyomott orrú kutyafajtára,úgy a bordeaux-i dogra is igaz,hogy légzési nehézségei miatt több odafigyelésre van szüksége.Emellett még ügyeljünk arra,hogy a kutya mozogjon eleget,mert a fajta hízásra hajlamos.