Az argentin dog története a 20.század elejéig nyülik vissza.Córdoba és Esquel városában kölömböző kutyafajták keresztezésével alakították ki.Az argentin dog több harci kutyafajta mellett olyan ősökkel büszkélkedhet,mint például a spanyolok által a 16.században Argentínába vitt dog,masztiff,buldog és bullterrier.1964-ben állították fel standardját,amelynek meghatározása szerint a fajtát vaddisznó- és pumavadászatra használják.Hazájában nagyon elterjedt,Argentínán kívül azonban kevésbé ismert,így Európában is csak kevés példány él belőle.

Testi adottságok:Az argentin dog nagy testű,robusztus,erős,de fürge mozgású kutya.Feje hatalmas,szeme kicsi,sötétbarna színű.A kan marmagassága 60-65 cm,súlya 40-50 kg,a szuka valamivel alacsonyabb és könnyebb.Annak ellenére,hogy keveset ugat,jó házőrző.

Jellem és alkalmazkodóképesség:Az argentin dog nyugodt,kiegyensúlyozott természetű,családszerető kutya,aki a gyerekeket különösen kedveli.Nevelését következetesen kell végezni,mivel a kutya,különösen a szuka,nagyon agresszívvá válhat,ha kölykeit veszély fenyegeti.Habár egyes országokban a veszélyesebb fajták közé sorolják,Argentínában a megfelelően kiképzett argentin dogokat vakvezetőként,valamint kutatási és mentési feladatok ellátására is használják.

Gondozás és tesmozgás:Az argentin dog nem igényel különösebb gondozását,de szőrét néha keféljük át,és nagy mozgásigénye miatt gyakran sétáltassuk.Ritkán ugat,kivéve,ha úgy érzi,hogy családja,főleg a gyerekek,veszélybén vannak,ebben az esetben a kutya veszélyessé válhat.

A bullmasztiff hivatalos származási helye Nagy-Britannia,ahol a 19.század végétől kezdték tenyészteni,és 1924-ben állították fel standardját.A régi angliai magánbirtokon őrzővédő kutyának használták.Feladata az orvvadászok üldözése és elfogása volt,akiket nagy súlyával terített le,és anélkül tett mozgásképtelenné,hogy erős száját használta volna.A kutya e nagyra becsült tulajdonságát még napjainkban is őrzi,tisztában van erejével,és soha nem támad ok nélkül.A bullmasztiffhoz hasonló fizikai tulajdonságokkal rendelkező egyedek régebben az Ibériai-félszigeten is éltek,amint azt Francisco de Goya,spanyol festő,rézkarcai is bizonyítják.A mai bullmaszriffra emlékeztető két kutyát láthatunk Manuel Castellanos 1853-ból származó Lovak a régi madridi főtéren,bikaviadal előtt című nagyméretű olajfestményén is.

Testi adottságok:A bullmasztiff lenyűgöző és félelmetes megjelenésű kutya.Szilárd csontozatú,mellkasa széles és mély,háta erős.Fő ismertetőjele feltűnően négyszögletes feje,amelynek leghangsúlyosabb része széles és közepesen hosszú pofája,amelyet a szemek körül is jól látható fekete maszk borít.Füle ,,V'' alakú,szeme sötét színű,tekintete átható.Szőrzete rövid,színe lehet a sárgásbarna minden árnyalata a homokszíntől a májszínig,vagy tigriscsíkos.A kifejlett bullmasztiff kanok jellemző marmagassága 63,5-68,5 cm,ezt három,három és fél éves korukra érik el.A kifejlett szuka 41-49,5 kg-ot nyom,magassága 61-66 cm.

Jellem és alkalmazkodóképesség:A bullmasztiff erős és magabiztos allat,fizikai  erejével azonban nem kérkedik,az összetűzéseket,ha lehet,igyekszik elkerülni.Ha családtagnak érzi magát,az egész családdal kedves,naygon szereti a gyerekeket,akikkel türelmesen bánik.Intelligens,visszafogott,hatékony őrzőkutya,ok nélkül nem támad és nem ugatós.Szeret otthon lenni,és mivel nem túl aktív,városi lakásban is tartható.Engedelmességre jól nevelhető,szereti a rendet maga körül,és mindig keresi a lehetőséhet,hogy gazdája kedvére tegyen,ugyanakkor szüksége van szeretetre és tiszteletre is.

Gondozás és testmozgás:Gondozása és tartása egyszerű feladat.Nagyon fontos,hogy a kutya mozgásra a növekedési szakasz kritikus időszakában (a kan esetében a 15-16.hónapig,a szukánál a 10.hónapig) fokozottan figyeljünk oda,mert így elkerülhetjük a kifejlett példány izomzatának és csontozatának rendellenes fejlődédét.Emiatt törekedjünk arra is,hogy kölyökkutyánk ne hízzon el.A bullmasztiffot nem tanácsos támadásra nevelni.

A 18.századtól a buldogot viadorkutyának kezdték el tenyészteni Angliában,de egyes források szerint eredete ősibb időkre nyúlik vissza.Az állatviadalok betiltásával a buldogot a kihalás veszálye fenyegette,de jótermészete miatt a fajta elközelezett hívei hozzáláttak a napjainkban is ismert és megbecsült társasági eb tenyésztéséhez.

Testi addotságok:A kutya marmagassága 30-40 cm,súlya mintegy 30 kg.Melkasa mély és erős.Feje masszív,álkapcsa erős,arcorri része széles,rövid,nyomott,orrtükre nagy és fekete színű.Kicsi,úgynevezett rózsafüle van (vagyis a füllkagyló belseje jól látható és ívben hátrahúzott).Az arc vastag bőrén mély redők futnak,ajkai a szélek irányába lelógnak.Szőre nagyon rövid,sűrű,sima,színe lehet vörösesbarna,valamint fehér alapon vörössel vagy sárgásbarnával csíkozott.

Jellem és alkalmazkodóképesség:A budog félelmetes külseje ellenére kitűnő társasági kutya,mert intelligens,hűséges és kedves eb,aki ugyanakkor markáns őrző-védő ösztönnel rendelkezik.A többi kutyával időként agresszívan viselkedik,de ez a tulajdonsága megfelelő neveléssel mérsékelhető.A buldog tisztában van testi erejével,de soha nem él vele vissza,a gyerekekre pedig különösen odafigyel.Kitűnően alkalmazkodik az otthoni környezethez.Sok kisgyerekes család tart buldogot házi kedvencként.

Gondozás és testmozgás:A szőrzet fésülése során ügyeljünk arra,hogy a bőrredőket ne sértsük fel,így elkerülhetjük a bőrirritációt és - gyulladásokat.Az alap higiénés gondozás részeként időként fürdessük meg a kutyát,és néha vigyük el az állatorvoshoz is.Étrendjére figyeljünk oda,és ne hagyjuk ellustulni,mert könnyen elhízhat.Nyomott orra megnehezíti a kutya légzését,ezért ne terheljük túl kimerítő mozgással:napi egyszeri séta elegendő,hogy formában maradjon.

A svájci hegyi pásztorkutyák legkisebb tagját több,egymást követő,gondos keresztezés során alakították ki.Természetes élőhelye az Entlebuch völgy,Bern és Luzern között,ahol a fajtát kiváló őrző- és pásztorkutyaként tartják.A 19.század második felében már írtak erről a fajtáról,de kutyakiállításon először csak 1913-ban vett részt,standardját 1927-ben állították fel,napjainkban azonban még a kevésbé ismert fajták közé tartozik.

Testi adottságok:Az entlebuchi pásztorkutya közepes termetű,erőteljes felépítésű állat,átlagos marmagassága 45 cm,súlya 20 kg.Feje testével arányos,nyaka rövid,füle közepes méretű,lelógó.Szeme kicsi,kerek,világos színű,tekintete intelligens.Kétrétegű bundájának aljszőre sűrű,fedőszőrzete rövid,testhez simuló,száraz tapintású,fényes.Háromszínű,azaz a fekte alapszínen sötétbarna,fehér,vöröses vagy sárgás foltok láthatók.

Jellem és alkalmazkodóképesség:Az entlebuchi pásztorkutya nagyon értelmes,bátor és melegszívű.Gazdájához hűséges,idegenekkel szemben bizalmatlan.Könnyen tanul,így hamar kitűnő munkakutya válhat belőle.Emellett barátságos és engedelmes társ,ennek köszönhetően a családba is gyorsan beilleszkedik.

Gondozás és testmozgás:A hasonló testi adottságokkal rendelkező fajták mellett az entlebuchiról is elmodható,hogy nem igényel különleges gondozást,csak bundáját időként át kell fésülni.Ne feledkezzünk meg a kutya mozgásigényéről sem,sétáltassuk szabad levegőn,legyen az akár a természetes akár a városi utcákon.

Az Appenzell kantonból származó svájci pásztorkutya valószínűleg Tibeti molosszusok és északi kutyafajták keveredéséből alakult ki.Elsőként 1853-ban az ,,Alpok állatvilága'' c.értekezésben írták le az appenzellit,bár a fajta,mint kiváló csordaterelő és őrzőkutya,már jóval korábban ismert volt.A 19.század végén már önálló fajtaként tartották számon,és létrehozták standardját is.

Testi adottságok:Az appenzelli közepes termetű,erőteljes,majdnem néhyszögletes felépítésű,masszív kutya.Szeme kicsi,mandula formájú,barna színű.Szőre rövid,sűrű,testhez simuló,fekete vagy sötétbarna,fehér és cserszínű foltokkal.Aljszőre hosszú,sűrű és gyapjas.A kan marmagassága 50-58 cm,a szukáé 48-56 cm,mindkét nem átlagos súlya 23 kg.

Jellem és alkalmazkodóképesség:Az appenzelli igen temperamentumos és nagyon magabiztos kutya.Bátor,merész,vidám és szívós fajta,családja iránti szeretetét gyakran kimutatja.Szereti magát hasznosnak érezni,ezért családját- híres vele született védőösztönének köszönhetően - mindig kész megvédeni.Idegenekkel szemben bizalmatlan.Nevelése és kiképzése egyszerű feladat,lakásban azonban nem tanácsos tartani,mert megfelelő fejlődéshez nagy térre van szüksége.

Gondozás és testmozgás:Az appenzelli nem igényel különleges gondozást,elegendő,ha bundáját időként árfésüljük,valamint,ha kutyánkat gyakran és sokat sétáltatjuk.

Az egymást követő keresztezések és szelekció révén kialakított boxert utolsó lépésként buldoggal keresztezték.A fajta Németországból származik,de a második világháborút követően más országokban is ismertté vált,miután a külömböző nemzetek katonái hazavitték a háborúban alkalmazott kutyákat.Ezt a fajtát valóban úgy tenyésztették ki,hogy az a védőkutyák minden tulajdonságával rendelkezzen,s ha kell,akár kíméletlen legyen.Talán épp ennek köszönhető,hogy boxereket képeztek ki elsőként a rendőrség és a hadsereg számára.A boxer kitűnő vakvezető,emellett kedves társasági kutya,amely sok örömet szerezhet gazdája számára.

Testi adottságok:A kan marmagassága 57-63 cm,a szukáé 5 cm-rel kisebb.Szőre nagyon rövid,testhez simuló,alapszíne lehet sötétbarna,világossárga vagy vörös,egyszínű vagy sötétebb színnel csíkozott.A fehér jegyek is elfogadottak,de soha nem lehetnek túlsúlyban.Feje robusztus,bőre a fej felső részén redőzött,arcorri része széles,a felső ajak rálóg az állkapocs alsó részére.

Jellem és alkalmazkodóképesség:A rendőrség és a katonaság által a kemény feladatok elltartása kiképzett boxer megfelelő vérmérséklettel rendelkezik:megfontolt,nyugodt,kiegyensúlyozott kutya,az egyik legtökéletesebb az ismert fajták közül.Rendkívül intelligens,családjával,különösen a gyerekekkel,barátságosan és engedelmesen viselkedik,hozzájuk hűséges.Jól nevelhető,könnyen alkalmazkodik gazdája életviteléhez.

Gondozás és testmozgás:A fajta standardja előírja a farok csonkolást a harmadik csigolyánál,habár napjainkban a külömböző fajták fülének vagy farkának csonkolása vitatott követelmény.Ha kutyáját versenyeztetni vagy kiállítani szeretné,tájékoztatásért forduljon az illetékes szövetséghez.A boxer nagyon tiszta állat,ezért megfelelő ápoláshoz elegendő,ha szőrét hetente egyszer átfésüljük.A nedves környezetet rosszul tűri.Időként vigyük el állatorvoshoz,és ellenőriztesük fogai ápolását.Hosszan sétáltassuk,és hagyjuk futni is,mert a mozgásszegény életmódtól búskomorrá válik és elhízik.

A fajta a 15.században Németországban alakult ki,és a 17.századtól kezdődően gyorsan elterjedt más európai országokban is.A kutyát eredetileg patkányfogásra tenyésztették,ami igen keresetté tette a boltok és az istállók tulajdonosai körében.Napjainkban a majompincsit ideális társasági kutyaként tartják számon.A kutya jellegzetes külsejének köszönheti nem kevésbé jellegzetes neveit is,angolul Monkey Pinscher-nek hívják,azaz ,,majompincsinek'' , franciául pedig Diablotin Moustachu-nak,azaz ,,bajuszos kis ördögnek''.Más európai fajtákhoz hasonlóan a két világháborút követően a majompincsit is a kihalás veszálye fenyegette,de amerikai és angol tenyésztőknek hála a fajta megújult,és ez újjáélesztette e kedves kis kutyák iránti érdeklődést és keresletet is.

Testi adottságok:A majompincsi kis termetű,de igen vakmerő kutya.Mókás külsővel és vidám természettel rendelkezik.A kisméretű majompincsi megengedett méretei a külömböző országok szövetségeinek előírásai szerint eltérőek lehetnek,de az elfogadott marmagasság általában 23-28 cm.Szőre durva tapintású,sűrű,bozontos,a törzsön rövidebb,mint a test többi részén.A gesztenyebarna külömbüző árnyalatai mellett színe lehet mélyfekete,ezüstszürke,illetve fekete és barna,néhány szövetség a fehér foltokat is engedi.

Jellem és alkalmazkodóképesség:A majompincsi feltűnően vakmerő és hatékony házőrző,számtalan történet kering arról,hogyan szállt szembe a majompincsi nála sokkal nagyobb testű állatokkal is.Szórakoztató,bolondos és igen pajkos eb,aki az otthoni környezethez könnyen alkalmazkodik,a családtagokkal nagyon kedves,de idegenekkel szemben bizalmatlan.

Gondozás és tesmozgás:A majompincsi gondzása elsőre bonyolultnak tűnhet,de elegendő,ha szőrzetét időként átfésüljük,és kéthavonta elvisszük kutyakozmetikushoz.Fogainak állapotát rendszeresen ellenőrizzük.E kisméretű kutya beéri a napi rövidebb sétákkal,amelyek viszont elengedhetetlenek egészsége és jó közérzete megtartásához.Kisebb mozgásigénye miatt a majompincsi akár városi lakásban is tartható.

Ennek az angol terelőkutyafajtának az eredetéről külömböző elméletek léteznek,amelyek közül az egyik szerint ősét a kelták vitték Walesbe,ahol északi és angol pásztorkutyákkal keresztezték,s így alakult ki welsh corgi cardigan.Egy másik teória szerint a középkorban flamand szövőmesterekkel érkezett a szigetekre,ahol más,szintén külföldről behozott kutyákkal keresztezték,s így keletkezett a welsh corgi pembroke.A 20.századig a kétféle kutyát egyazon fajta két változatának tartották,azonban a szelektív tenyésztés nyomán hangsúlyossá váltak a külömbségek,és így kétféle standardot hoztak létre.

Testi adottságok: A pembroke kan marmagassága 25-30,a cardigané 12-15 cm között mozog,kis termete ellenére mégis erős és szívós fajta.Külleme arányos,feje rókáéra emlékeztet,füle nagy és gömbölyded.Közepes méretű szemei világos gesztenyeszínűek,ám a szőrzet színétől függően lehetnek kékek,vagy egyik kék,másik gesztenye.Szőrzete lehet rövid vagy félhosszú,az időjárás viszontagságainak és a nedvességenek
ellenáll.Bármilyen szín elfogadott,néhány fehér folttal,azonban ez utóbbi szín nem dominálhat.

Jellem és alkalamzkodóképesség:Értelmes,nagyon aktív,és képes kitartóan figyelni.A családhoz hűséges és nagyon ragaszkodó,a kicsiket különösképp kedveli.Ha kellő időt szánunk nevelésére,és következetesek vagyunk vele,az alkalmazkodás nem fog gondot okozni számára sem kertes házban,sem pedig lakásban.

 Gondozás és testmozgás:A welsh corgi cardigan nemcsak méretében külömbözik a többi corgitól,hanem a szőrzet hosszában és tulajdonságaiban is,ami eltérő ápolást is igényel:a cardigant naponta kell fésüni,míg a pembroke-ot elég hetente egyszer.Nincs igénye túl sok testmozgásra,viszont fontos,hogy rendszres legyen.

A fajta eredete meglehetősen homályos,bár annyi biztos,hogy Belgiumból származik,s alakját tekintve ősei valószínűleg spicc típusú pásztorkutyák voltak.Szinte nélkülözhetetlen munkaerővé vált raktárakban és tárolókban,mivel rendkívül ügyesen vadászik e létesítményeket elárasztó egerekre és patkányokra.A 19.században bukkant fel először egy angliai kiállításon,s attól kezdve népszerűvé és elterjedtté vált más európai országokban is.Hazánkban egyenlőre kevéssé ismert fajta.

Testi adottságok:A schipperke feje a rókáéra emlékeztet.Szeme ovális és sötét mogyorószínű,füle kicsi,háromszögletű és felálló.Testfelépítése harmonikus,marmagassága nem haladja meg a 34 cm-t,maimális súlya 8 kg.Szőre kemény,dús és az időjárás viszontagságainak ellenálló,testén rövid,nyakán és lábain hosszabb,s mindig teljesen fekete.

Jellem és alkalamzkodóképesség:Dinamikus,mozgékony és gyors kutya,sosem tűnik fáradtnak.Érdeklődő és értelmes,ezért nagyon könnyű nevelni.Gazdáihoz nagyon hűséges,a gyerekekkel különösen kedves,azonban idegenekkel szemben bizalmatlan.Kis mérete ellenére kiváló őrzőkutya válhat belőle.Gyorsan alkalmazkodik a család szokásaihoz és bármely otthonhoz,ami nagyszerű házi kedvencé teszi őt.

Gondozás és testmozgás:Ha farokkal születik,csonkolni kell.A rendszeres fésülésen kívül nem igényel különleges gondozást.A testmozgásra sem kell sok időt szentelni,elegendő számára,ha szabadon futkoshat egy kicsit a rendszeres séták alkalmával.

Hollandiából származó fajta,de kiváló terelőösztönei miatt jelenleg nemcsak hazájában,hanem Belgium falui részein is igen elterjedt.A 20.század negyvenes éveitől kezdve kezdték el tenyésztését azzal a néhány egyeddel,aki túlélte a fajta szinte teljes kipusztulását.

Testi adottságok:Harmonikus testfelépítésű,vidám természetű,szemfüles és bátor pásztorkutya.Ezenkívül értelmes és éber is.A schapendoes feladata,hogy a juhokat a félreeső,lejtős legelőkön vigyázza és terelje.Ehhez a kutyának nagy gyorsaságra és ügyes mozgásra van szüksége.7 cm hosszú,sűrű,száraz szőre a fején dúsabb,amitől úgy tűnik,mintha a feje a teshez képest aránytalanul nagy lenne.A test többi részén,ahol szintén hosszabb a szőr,tincsek vagy zsinórok alakulnak ki,fején pedig jellegzetes hosszú üstökök,szakáll és bajusz formálodik.Többféle színben is előfordulhat,de a leggygakoribb és a legnépszerűbb is a kékesszürke és a fekete.A kanok marmagassága 43 és 50 cm között van,a szukáké 7 cm-rel kevesebb.Mogyorószínű szeme nagy,kerek,tekintete kedves és élénk,ami a fajta sajátja.

Jellem és alkalmazkodóképesség:Nagyon hűséges,és ragaszkodik az őt befogadó családhoz,idegenekkel szemben viszont bizalmatlan,sőt ellenszenvét akár ki is mutathatja.Rendkívül temperamentumos,de egyúttal nagyon vidám és játékos is.Gond nélkül tud alkalmazkodni új gazdához,s könnyen nevelhető.

Gondozás és testmozgás:Elegendő időt kell fordítanunk a szőrzet ápolására,10 naponta legalább negyedórát fésüljük,hogy ne gubancológjon össze.A testmozgá alapvető fontosságú:ha városban lakik,sétáltassuk olyan helyen,ahol szabadon tud futkározni.