Úgy tartják,hogy a pumi Magyarországon alakult ki a 17-18.században a szintén magyar puli és más,a régión átvonuló,nyájat terelő európai pászkutyák keresztezéséből.Sokáig a pulival azonosították,mígnem 1920-ban elismerték önálló fajtaként,s megalkották a standardját.

Testi adottságok:Közepes termetű,szögletes felépítésű kutya,marmagassága 33-44 cm lehet.Feje testéhez képest arányos,ferdén metszett,sötét szeme,illetve közepes naygságú ,,V" alakú füle van,aminek a vége lelóg.Göndör szőre félhosszú,nem zsinórosodik,arcán és lábain rövidebb.Színe lehet kevert,de sohasem foltos,előfordulhat fehérben,a szürke némely árnyalatában és vörösesbarnában és vörösesbarnában.Szaglása fejlett,s ügyesen fog patkányt és egeret.Terelő- és őrzőkutyaként is egyik legkiválóbb tulajdonsága a szaglása.

Jellem és alkalmazkodóképesség:Rendkívül intelligens,életrevaló és éber kutya,területének határait jól érzékeli,ami remek házőrzővé teszi.A családhoz ragaszkodik és hűséges,ám idegenekkel elég mogorva.Annak ellenére,hogy kissé temperamentumos és heves természetű,jól alkalmazkodóképességgel rendelkezik.

Gondozás és testmozgás:Gyakori fésüléssel elkerülhetjük a szenyezett szőrcsomók kialakulását,ezen kívül nem igényel egyéb különleges gondozást,rendszeres testmozgást azonban igen.

A fajta eredetéről számos elmélet született.Némelyik szerint több mint 2000 évvel ezelőtt a francia Pireneusok lábánál bukkant fel,őseik a római hadsereget kísérő kutyák lehettek.Mások azt állítják,hogy a Brie-i juhászkutyával történt keresztezések eredménye,a legtöbbet hallott vélemény szerint pedig ez egy nagyon régi őshonos fajta,bár csak a 20.század elején dolgozták ki az első standardot.Gyakran alkalmazzák együtt a pireneusi hegyikutyával:miközben a juhászkutya őrzi és egybetartja a nyájat,a hegyikutya gondoskodik a vadállatok távol tartásáról.

Testi adottságok:Közepes termetű eb,marmagassága nem haladja meg az 50 cm-t.Fején dús szőrzet található,füle széles és rövid,a medvebocsokéra emlékeztet.Szeme sötétbarna,szemhéjvonala szintén sötét.Hosszú szőre sima vagy enyhén hullámos,testén közepesen szálkás,arcán a szemet részben eltakaró szőrszálak lehetnek finomabb tapintásúak.Színe lehet fekete,esetleg fehér foltokkal,világos mogyorószín,sötétarany,szürke külömböző árnyalatokban,illetve kék-fekete harlekin mintázatú.Rendkívül szívós,kissé izgága típus.

Jellem és alkalmazkodóképesség:Vakmerősége,makacssága s nyugtalan természete nevelése közben szigort és határozottságot tesz szükségessé.Ha megfelelően neveljük,engedelmesen teljesíti a parancsokat,s alkalmazkodni képes,jó társasági kutya válhat belőle.A családhoz hűséges,idegenekkel pedig bizalmatlan.Kedvenc járásmódja az ügetés:ilyenkor fejét peckesen tartja,magabiztosan és könnyedén mozog.

Gondozás és testmozgás:Bundáját elegendő hetente egyszer átfésülni,hogy ne alakuljanak ki csomók a szőrzeten.A testmozgást azonban nem szabad elhanyagolni:ha lakásban tartjuk,naponta legalább egy órát szánjunk rá,különben könnyen agresszívvé válhat.

Ennek az ősi időktől használt terelőkutyának az eredete még mindig nincs tisztázva teljes egészében.Úgy gondolták,hogy őse talán a bobtail vagy a bergamói juhászkutya lehet.Logikusabbnak tűnik azonban az a teória,miszerint ősi keleti kutyáktól származik,ahogy ez más közép-európai fajták esetében is bebizonyosodott.A fajtát már a kihalás veszélye fenyegette,amikor 1950 tájékán tenyésztők egy csoportja ,,felfedezte''.Ekkortól kezdett elterjedni,bár hazáján kívül még mindig alig ismerik.Lengyel elnevezésének(polski owczarek nizinny)rövidítésével gyakran Pon néven emlegetik.

Testi adottságok:Feje és teste arányos,a kanok marmagassága 42-52 cm,súlya 15-20 kg,a szukák valamivel kisebbek.Ovális alakú szeme sötétbarna színű,élénkséget,értelmet sugároz.Orrtükre nagy és fekete,közepes nagyságú fülei lelógnak.Szőre hosszú és dús,gyakran hullámos,nyakán vastagabb és sűrűbb,arcán pedig eltakarja a szemét.Mindenféle szín megengedett.

Jellem és alkalmazkodóképesség:A lengyel juhászkutya mindig figyel arra,hogy mi történik a környezetében.Nyugodt és megfontolt,de emellett szórakoztató és játékos is.A családdal nagyon kedves,idegenekkel viszont bizalmatlan,ami kiváló házőrzővé teszi.Eléggé ugatós,kissé makacs,önálló és nagyon bátor.Bármilyen környezethez könnyen hozzászokik,tartsuk akár falunk,akár városban.Nevelése nem okoz különösebb gondot.

Gondozás és testmozgás:Az ilyenfajta kutyáknál szokásos gyakori fésülés,illetve kéthavonta történő fürdetés elegendő a gondos ápoláshoz.Sok mozgásra van szüksége,s ezt ne felejtsük el akkor sem,ha városban tartjuk.

Skócia északkeleti részéről,s Shetland-szigetekről származik,ahol valószínűleg a skót juhászkutya és más észak-európai kutyafajták,mint például az izlandi juhászkutya keresztezéséből alakult ki.A fajtát 1919-ben ismerték el,s azóta a tenyésztők folyamatosan törekedtek arra,hogy a skót juhászra hasonlítson,s valóban,szokták is a shetlandit miniatűr skót juhászként emlegetni.Eredetilegterelőkutyának tartották,manapság viszont inkább bájos házi kedvenc,akit az angolok csak Sheltie-nek becéznek.

Testi adottságok:Ideális marmagassága 37,5 cm,súlya 6,5 kg.Tetszetős fajta,arányos testalkattal,dús,hosszú,sima,arcán rövidebb szőrzettel.Aljszőrre rövid és finom tapintású,fedőszőrzete sűrű tincsekből áll.Erőteljes színek jellemzik:lehet kétszínű fekete és fehér,rigókék,illetve háromszínű,világosbarna árnyalatokkal.Mandulavágású,barna szemei gyengédséget sugároznak,a rigókék szőrű változatnál előfordulhat,hogy az egyik szem barna,a másik kék,vagy kékes beütésű.Járása mókás,mozgása fürge.

Jellem és alkalmazkodóképesség:A család tagjaival,de legfőképp a gyerekekkel nagyon kedves,azonban nem szabad hagynunk,hogy a kicsik csínytevéseinek szenvedő alanya legyen.Intelligenciája és érdeklődő természete miatt nagyon könnyen nevelhető.Alkalmazkodóképessége kiváló,kertes házban és lakásban egyaránt jól érzi magát,nem szabad elfelejtenünk azonban,hogy kis mérete ellenére karakteres egyéniség,és szereti magát hasznosnak érezni.

Gondozás és testmozgás:Gyakori fésülést igényel,főként vedlés idején.Habár remekül alkalmazkodik a városi életformához,mozgásigényének kielégítése és formájának megőrzése érdekében biztosítanunk kell számára,hogy szabadon futkározhasson.

A fajta eredete régi időkbe nyúlik vissza,úgy tartják,hogy már a 8.század óta a pásztorok kísérői az északfranciaországi Picardiában.Hivatalosan 1863-ban mutatták be,standardját pedig 1925-ben fogadták el.Nagyon elterjedt volt,majd a két világháború alatt a kihalás szélére sodródott.A 20.század közepén amatőr tenyésztők egy csoportja nekilátott a fajta gondos,tudatos tenyésztéséhez,s tevékenységük olyan sikeres lett,hogy ma a picardiai juhászkutya az egyik legjobb fajta egész Franciaországban.

Testi adottságok:Termetük közepes,a kanok marmagassága 60-65 cm,a szukáké 55-60 cm között van,súlyuk legfeljebb 23 kg lehet.Erőt és egzúttal előkelőséget sugárzó,ügyes mozgású eb,közepes nagyságú szemének színe - a szőrzet színétől függően - a barna valamely árnyalata,szemöldöke hosszú,de szemét nem takarja el,tekintete értelmes és éber.Szőrzete kemény és ellenálló,5-6 cm hosszú,sűrű finom aljszőrrel megvédi őt az időjárás viszontagságaitól,illetve a rovarok csípéseitől.Színe egészen szürke,esetleg kékesfekete fényű,vagy szürke és fekete lehet,de a sötét arany,spriccelt sötét arany,és a vöröses szürke is megengedett.

Jellem és alkalmazkodóképesség:Barátkozó természetű,gazdáihoz ragaszkodik,idegenekkel viszont bizalmatlan és mogorva.Gyerekekkel nagyon türelmes és szelíd,szeret velük játszani és védelmezőjük lenni.Örül,ha kényeztetik,s szívesen van együtt a családtagokkal,akik iránt gyengédséggel és rajongással viseltetik.Fogékony és rendkívül intelligens,ami megkönnyíti nevelését,illetve alkalmazkodását bármilyen környezethez.Tömören így jellemezhetjük:hűséges házőrző és lagjobb barát.

Gondozás és testmozgás:Tisztántartására fontos odafigyelni,a gyakorta alaposan átfésülni,hogy elkerüljük a szőrszálak csomósodását,mivel az összegubancolódott szőrt le kell vágni.Ha városban tartjuk(lakásban is jól érzi magát),naponta többször is vigyük sétálni,s rendszeresen hagyjuk neki elég időt,hogy szabadon futkározhasson.Ha tehetjük,vigyük magunkkal távolabbi kirándulásokra is,ahol a változatos környezet élményt jelenthet kutyánk számára is.

Az itáliai pásztoroknak tulajdonított maremann,vagy maremmai juhászkutya csakúgy,mint a többi hozzá hasonló fajta,az ősi ázsiai kutyáktól származik,amelyek vélhetően a tatárjárás idején kerültek Európába.Néhány egyed valószínűleg Görögországból,az Adrián keresztül jutott át Itáliába,mások pedig Közép-Európába kerültek,és a szelekció során eredeti tulajdonságaihoz újabbak társultak.Az Itáliát teljes hosszában kettészelő Appenninihegység állattartói telente a partvidékhez közeli lejtőkre terelték az állatokat,így a Toscana tartománybeli Maremmában is,mikor pedig a meleg kiszárította a legelőket,felvándoroltak a hegyekbe,s Abruzzo környékén rendezkedtek be.E pásztorkodási gyakorlat miatt hitték sokáig,hogy a partvidéken előforduló és a hegyekben látott kutyák két külömböző fajtához tartoznak.Csak az 1950-es években alakult ki egyetértés,hogy ugyanarról az állatról van szó,s határozták meg az első standardot.

Testi adottságok:A maremann sok hasonlóságot mutat a pireneusi juhászkutyával,illetve a kuvasszal,bár nem annyira nagy testű.A kanok marmagassága 65-73 cm,súlyuk 35-45 kg,a szukáké pedig 60-68 cm,illetve 30-40 kg között mozog.Mellkasa mély,fara robusztus,hasa kissé kidomborodik.Feje nagy és lapos(,,medveképű''),szeme kicsi és mandulavágású,sötétbarna vagy okkerszínű.Kicsi,haromszög alakú füle lelóg,az őzérsre használt egyedeknél kurtítják.Szőrzete kemény és durva tapintású,fején rövid,a teste többi részén hosszabb,dús és testhez simuló,aljszőre sűrű.Színe hófehér,bár elfogadható a narancsszínű és az elefántcsont árnyalat is.

Jellem és alkalmazkodóképesség:Bátor,nagyon önálló eb.Fejlett védelmezőösztönnel rendelkezik,megóvja mindazokat,akiket gyengének és védtelennek tart.Temperamentuma alkalmassá teszi,hogy gyerekek mellett éljen.Bár általában jó és nagylelkű állat,célszerű kölyökkorától kezdve szeretettel,de határozottan nevelni,mert hajlamos lehet az engedelmességre.Ajánlatos olyan házban tartani,ahol van elég szabad tér,valamint árnyék,ahová nagy melegben behúzódhat.Nagy testű,erős,rusztikus külsejű,mégis elegáns eb.Szelíd természetű,de ádáznak mutatkozik,ha veszélyt érez a nyáj körül.

Gondozás és testmozgás:Hosszú szőre ellenére nem szükséges naponta fésülni,mivel nagyon tiszta állatról van szó.Vedlés idején azonban bundája gyakori fésülést igényel.Évente egyszer,inkább nyáron megfürdethetjük,a meleget rosszul tűri,megnyírni azonban nem ajánlott.Kölyökkorában,izmai megfelelő fejlődéshez fontos,hogy szabadon mozoghasson,futkározhasson.Felnőttként is biztosítani kell számára elegendő,ám mértékletes ritmusú mozgást.Ha tehetjük,vigyük magunkall távolabbi kirándulásokra is,ahol a változatos környezet álmányt jelenthet kutyánk számara is.

Ezt az ősi juhászkutyák és a belga malinois keresztezéséből létrejött fajtát a 19.századtól kezdve tenyésztik szelektíven,és ma is csupán főleg a történelmi Németalföld déli részén,Brabant tartományban tenyésztik.Annak ellenére,hogy rendkívül hasonlít a belga juhászkutya némely változatára,mégsem terjedt el annyira:népszerűsége gyakorlatilag Hollandiára korlátozódik,s állomány bővülése is igen csekély mértékű.

Testi adottságok:Közepes termetű eb,marmagassága kanoknál 57-62 cm,szukáknál 55-60 cm között van,súlya körülbelül 30 kg.Feje kissé hosszúkás,koponyája lapos,az orrcsont egyenes,orrtükre fekete.Közepes nagyságú szeme kerekded formájú,sötét színű,tekintete intelligenciát sugároz.Magas tűzésű,közepesen nagy fülei kanál formájúak.Már az első kiállításoktól kezdve több változatát különítették el,mivel egyes példányok a standard összes paraméterét teljesítették,kivéve a szőrzetre vonatkozó előírásokat.A rövid szőrű változat fedőszőrzete közepesen kemény,aljszőre dús és sűrű,teste arany- vagy ezüstszínű alapon tigriscsíkos,fején fekete maszkkal (ez utóbbi nem kötelező,de kívánatos).A hosszú szőrű változat fedőszérzete egyenes,testhez simuló és durva tapintású,dús aljszőrrel rendelkezik,s a rövid szőrűhöz hasonló színekben fordul elő.A szálkás szőrű holland juhászkutyának sűrű,dús,szálkás és vastag fedőszőrzete van,aljszőrzetük gyapjas.Szürkéskék,tigriscsíkos,arany- és ezüstszínű változatai egyaránt lehetnek.

Jellem és alkalmazkodóképesség:Ideális családtag,bár közvetlen gazdájához kötődik leginkább.Engedelmes,figyelmes és szelíd,szereti és ösztönösen védelmezi a gyerekeket.Más kutyákkal agresszív is lehet,ezért ha van kutyól vagy kennel,abba ne tegyünk be más ebet.Nem nehéz nevelni,a parancsokra jól reagál,dolgos,megbízható és igen aktív.Gazdájához erősen ragaszkodik,engedelmes,szelíd,nagy munkabírású,hűséges és méltó a bizalomra.Munkavégzés közben annyira kitartó,hogy pihenés nélkül képes akár napokig terelni a nyájat.

Gondozás és testmozgás:A holland juhászkutyának muszáj energiát levezetnie,nagyon élénk,így elég sok mozgást igényel.Városi életre nem igazán alkalmas.Bármilyen szőrtípusba is tartozzon,különleges tulajdonságai miatt naponta fésülést igényel.

Ősi kutyafajta,amelyet Horvátország vidéki gazdaságaiban tenyésztettek ki,s máshol nem is általánosan ismert.Az ország északi részéről származó,természetes úton formálódott és szelektálódott juhászkutyák utóda,amelyektől a régi Jugoszlávia területén élő más kutyafaták is származnak.A horvát juhászkutya is közrejátszott aztán egy későbbi változat létrejöttében.Jelenleg főként Horvátország északi részén,a magyar határhoz közel eső Bácska és Baranya megyékben alkalmazzák juhnyájak terelésére.

Testi adottságok:Közepes termetű,45 cm-es átlagos marmagasságal rendelkező,15-20 kg súlyú fajta,a kanok és a szukák mérete megegyezik.A hát,a far és a mellkas mérsékelten nagy,arányos.A fej kecses,ék alakja a rókáéra emlékeztet,orra egyenes,orrtükre fekete,szeme közepes nagyságú,mandula formájú,sötétbarna vagy fekete színű,élénk,értelmes tekintettel.Közepesen nagy,háromszög alakú füleit hegyesen tartja,mintha figyelne.Szőre lágy,hullámos vagy göndör,7-14 cm hosszú,arcán rövidebb,végtagjain rojtosodik,aljszőre dús.Alapszíne fekete,nyaktájékon lehet nagyobb fehér terület.

Jellem és alkalmazkodóképesség:Nagylelkű és barátságos,a tulajdon védelme a vérében van,ezért kiváló házőrző.Éber,fürge és magabiztos.A gazda családjához ragaszkodik,könnyen alkalmazkodik,idegenekkel viszont bizalmatlan.Neveléséhez türelem és rugalmasság kell.

Gondozás és testmozgás:Egészséges,fokozott ellenálló képességgel rendelkező kutyafajta,így a normál gondozáson kívül nem igényel különleges odafigyelést.Célszerű gyakran fésülni,és biztosítsunk neki elegendő mozgáslehetőséget,ami kutyánkat megfelelő kondícióban tartja.

Ez a Brie környékéről származó kiváló terelőkutya sok éve nélkülözhetetlen munkaerő a juhnyájak körüli feladatok ellátásában.A pireneusi juhászkutyával egyidős lehet,mivel néhány szakértő szerint valószínűleg Nagy Károlyt is elkísérte katonai hadjárataira.Szerepel egy 1300-ból származó fajtaleírásban,és feltűnik külömböző korszakok festményein és metszetein is.Napjainkra elterjedt egész Európában és az Egyesült Államokban is.Az első világháború idején a francia hadsereg külömböző katonai egységei között hírvivőként használta.

Testi adottságok:Arányos testalkatú,rusztikus külsejű és robusztus kutya,marmagassága kanoknál 62-68,szukáknál 56-64 cm között van.Ruganyos,hosszú,hullámos és száraz (úgynevezett kecske-) szőrzete van,ami egyszínű vagy kétféle árnyalatú (de nem kétszínű) lehet:például sötétszürke világosszürke alapon,sötét vörösesságra világosabb homokszín alapon.A fehér és a mahagónivörös kivételével szinte mindenféle szín elfogadott.Fején a hosszabb szőr szakállat,illetve bajuszt formál,hosszú szemöldöke pedig részben elfedi értelmes tekintetű,sötét színű szemeit.A hátulsó végtagokon kettőzött farkaskarom van,azok az egyedek,amelyeknél csak egy darab fordul elő,nem díjazhatók a versenyeken.

Jellem és alkalmazkodóképesség:Kiegyensúlyozott,intelligens,érzékeny eb,amely méltó a bizalomra.Mivel erősen közösségi lény,fontos,hogy a család részének érezze magát.Szeret az őt befogadó emberek társaságában lenni,gazdája mellett sétálni mint társa és mint oltalmazója.Néha lehet kissé makacs,ez azonban neveléssel korrigálható,amit szelíden és engedelmesen fogad.Az ösztönzésre jobban reagál,mint a büntetésre.Bár természetes közege a falu,kitűnően alkalmazkodik kertes házhoz és akár nagyvárosi lakáshoz is,amennyiben gazdáira barátként tekint.

Gondozás és testmozgás:Heti egyszeri fésülés elegendő,hogy szőrét jó állapotban tartsuk,mivel annak száraz jellege miatt nem tapad rá a szennyeződés.A fül viszont,ha nincs megkurtítva,speciális tisztántartást igényel,minthogy nehezen szellőzik.Mozgásigénye igen nagy,így ha lakásban tartjuk,naponta szabályos időközönként többször is vigyük el futni.

Ősi juhászkutyafajta,bár nem tudjuk,hogy pontosan mely korszakban alakult ki.A Lombardia tartománybeli Bergamóból terjedt el Itália északi hegyvidékein nagyszerű terelő és őrző munkája miatt.

Testi adottságok:Közepes termetű,rusztikus küllemű,erős és általában arányos testalkatú kutya,bár olyan benyomást kelt,mintha testéhez képest feje túlságosan nagy lenne.Szőre dús,mellkasán félhosszú,fején hosszabb,s tincsekben lógva eltakarja szemeit.Lábain ezek a tincsek egész a földig érnek.Leggyakoribb szín az egységes szürke,amin a világosszürkétől a feketéig tartó árnyalatban előfordulhatnak foltok.A kan átlágos marmagassága 60 cm,súlya 32-38 kg,a szukák valamivel kisebbek.

Jellem és alkalmazkodóképesség:A bergamói juhászkutya kiegyensúlyozott és nagy koncentrálóképességgel rendelkezik.Nyugodt,visszafogott,határozott és nagyon türelmes,ami remek társasági kutyává teszi.Emellett nagyon hatékony házőrző és a munkában fáradhatatlan.Könnyen nevelhető,alkalmazkodó- és szocializációs képesége optimális.

Gondozás és testmozgás:Sajátos szőrzetét érdemes gyakran árfésülni.Ritkán betegszik meg,így- a rendszeres fog- és szájápolason kívül- nem igényel különleges gondozást.Sokat kell mozognia,ideális esetben falun él,vagy legalábbis rendelkezésére áll bizonyos szabad tér,ahol kedvére futkározhat.Néha vigyük magunkkal távolabbi kirándulásokra is.