Akita

Az akita japán vadászeb,nevét származási helyéről,a Honshu sziget északi részén található Akita tartományról kapta.A fajtát a 17.századtól kezdték kialakítani,valószínűleg a csau-csau és a japán kari keresztezéséből,más vélemények szerint azonban jóval régebbi fajtáról van szó.Korábban kizárólag a nemesség tarthatott akita kutyát,akiről sajátos szókincs használatával beszéltek.Mára a fajta a japánok nemzeti büszkesége lett,nagy spirituális jelentőséget tulajdonítanak neki,olyannyira,hogy gyermekáldáskor vagy a betegnek szóló jókívánság jeléül akitaszobrocskát ajándékoznak.

Testi adottságok:Az akita nagy-közepes méretű kutya,teste erős.A kan marmagassága 63-71 cm,a szuka 2-3 cm-rel alacsonyabb.Feje arányos,erős arcorri része közepes fejlett,szeme kicsi,majdnem háromszögletű,sötétbarna színű.Füle vastag,fordított ,,V" alakban feláll.A sűrű,puha aljszőrt félhosszú,durva tapintású fedőszőrzet borítja,amely kissé eláll a testtől.Ennél a fajtánál szinte minden,a fehértől a feketéig bármely szín és színkombináció megengedett,és akár a fedőszőrzet és az aljszőr színe is külömbözhet.Hibának számít,ha az orrtükör nem pigmentál.

Jellem és alkalmazkodóképesség:Nagy ömbizalmának köszönhetően az akita higgadt természetű,egyáltalán nem nyugtalan fajta.Bár nem őrzőkutyaként tartják számon,mindig éberen őrzi a házat és a családot.Ez a tulajdonsága híresen hűséges természetével párosulva kiváló vakvezető kutyává teszi.Pontosan ez az a képessége,amely miatt a vak írónő,Helen Keller,is beszerzett egy példányt,és hazavitte az Egyesült Államokba.A forró éghajlat kivételével bármilyen közeghez könnyen alkalmazkodik,a meleg levertté teszi.

Gondozás és testmozgás:Bundája ápolása nem okoz nagy gondot:finoman fésüljük át,évszakváltáskor ezt naponta ismételjük.Higiénés gondozást kéthenként fürdetéssel egészítjük ki,fogait és ínyét pedig óvjuk.Vadászeb lévén mozgásigénye meglehetősen nagy.