Tacskó

 Neve németül Dackel vagy Dachshund vagyis ,,borzeb,, ami onnan származik,hogy nincs számára nagyobb öröm,mint borzokat kihúzni a kotorékból.Németországban tenyésztették ki a 14. század környékén.A fajta a középkortól kezdődően fejlődésének indult,többször keresztezték azzal a céllal,hogy képessé tegyék a földfelszín alatti vadászatra,míbnem rövid lábainak és hosszú,de hajlékony testének köszönhetően a kotorékokba könnyedén behatoló eb az ilyen típusú vadászatok nélkülözhetetlen segítőjévé vált.Emellett más vadászatokon a sebzett állatok nyomának követésében is hatékonynak bizonyult.A tacskótenyésztőket az 1888-ban alapított Német Tacskóklub fogja össze.

Testi adottságok:A tacskónak három külömböző méret-[normál,törpe és kaninchen,más néven miniatűr] és szintén három szőrvaltozatát [rövid szőrű,szálkás szőrű és hosszú szőrű] külömböztetik meg.Elsőként a rövid szőrű tacskó alakult ki,valószínűleg pincser és jurai bruno kopó kereszteződéseként;belőle fejlődött ki a másik két változat.A hosszú szőrű tacskó mellkasát,hasát.fülét és végtagjait selymes,dús,sima és hosszú szőrzet borítja.A rövid és szálkás szőrű változat közötti egyedüli külömbséget a szőrzetjelenti:sokkal durvább,drótszerűaz első,illetve sokkal selymesebb és fényesebb a második esetben,de mindkettőre igaz,hogy szőrerövid,sűrű és testhez simuló.A méret szerinti megkülömböztetéskor 9-10 kg esetén beszélünk normál,4-5 kg esetén törpe és 3,5 kg körül kaninchen változatról.Feje nyújtott,a koponya enyhén domború,szeme ovális,ferdén metszett,tekintete intelligens és élénk.Füle átlagos méretű,lekerekített és a nyakhoz simuló.Lehjellegzetesebb tulajdonsága a lábai méretéhez képest  kifejezetten hosszú teste.